Pápai Bréve

 A Szent László Társaságnak
IX. Pius Pápa által kiadott 1863. évi március 13. dátummal
ellátott Pápai Breve hiteles magyar fordítása

IX. Pius Pápa. – Az ügy örök emlékezetére. Már két éve annak, mint nekünk szeretett fiúnk, a római szentegyház áldozár bíbornoka, Scitowszky János, az esztergomi egyháznak apostoli adományozásból főpapja, minapában tudomásunkra juttatá, hogy Magyarországban mindkét nembeli hívekből Szent László királyról nevezett ájtatos Társaság alakult, hozzájárulván a Magyarországon létező egyházi megyék összes püspökeinek jóváhagyása. E Társulat tagjai a magyar híveknek, főleg azoknak, akik keleten tartózkodnak vagy azon vidéken laknak, javát szem előtt tartva a szeretet és ájtatosság cselekedeteinek gyakorlása által kiválóan arra törekszenek, hogy a magyarok az Apostoli Szék iránti hódolatot mindenkor megtartsák, hitök tiszta és rendületlen maradjon és a kat. vallás közöttük napról napra éledjen és növekedjék.

Evégből a mondott Társulat buzgósága és gondoskodása folytán azoknak helyes és szent oktatása tekintetéből máris nyilvános iskolák nyittattak, kórházak és más jótékonysági helyek akár betegek befogadására akár a szegények istápolására állíttattak, valamint egyházak is emeltettek, melyekben imádságra és istentisztelet végzésére nagy számú hívek összeseregeljenek. Hogy pedig a fönnebb nevezett Társulat ezentúl még nagyobb növekedést nyerjen, ugyanazon szeretett fiúnk a római szentegyház áldozás bíbornoka Scitowszky János mind a maga mind pedig az említett püspökök nevében azon forró kérelmet terjesztette elénk, hogy a nevezett Társulat tagjainak számára apostoli kegyességből a búcsúnak mennyei kincseit megnyitni méltóztatnánk. Mi, kiknek a legnemesebb Magyar Nemzet java és üdve leginkább szívünkön fekszik az elénk tejesztett buzgó kérelemnek eleget tenni akartunk.

Minél fogva a Mindenható Isten irgalmába, Szent Péter és Szent Pál apostoloknak tekintélyében bízván a Szent László királyról elnevezett Társulatba eddig beírt vagy ezentúl beírandó tagoknak összesen és egyenként, kik a Szent László és a Szent Erzsébet tiszteletére rendelt ünnepnapokon, e napok elő-vecsernyéjétől kezdve ugyanazon napok alkonyáig minden évben bármíly nyilvános egyházat ájtatosan látogatnak és ott a keresztény fejedelmek egységéért és az anyaszentegyház felmagasztalásáért az Istenhez ájtatosan imádkoznak, amely napon így cselekednek, összes bűneiknek teljes bocsánatát és elengedését irgalmasan adjuk az Úrban. Azonkívül a mondott tagoknak hacsak szívökben töredelmességet gerjesztenek, minden jócselekedetért, melyet a Társulat intézménye szerint tesznek a nekik feladott vagy bármi oknál fogva tartozó vezeklésből száz napot az egyháznak szokásos formája szerint elengedünk. Nemkülönben megengedjük, hogy ezen összes és egyenkénti búcsúk a bűnöknek bocsánata és a vezeklések elengedése azon keresztény híveknek, kik Istennel szeretetben egyesülve a világból kimúltak lelkeire is a könyörgések módja szerint alkalmaztassák. Nem érvénytelenítvén ezt bármi egyéb ellenkező.

Jelen irátunk örök időkre érvénnyel bírván. Akarjuk pedig, hogy ezen levelünk másolatainak vagy nyomtatott példányainak, ha azokat valamely egyházi közjegyző aláírta és egyházi méltóságban lévő személy pecsétjével ellátta, szintoly hitel adassék mely adatnék ezen iratunknak, ha eléjök terjesztetnék és nekik megmutatnék.

Kelt Rómában Szent Péternél a halász gyűrüje alatt, március 13-án 1863, pápaságunk tizenkettedik évében.

(PH)

Barberini bíbornok úr helyett:

Brancaleoni Castellani Ker. Ján. s.k.

A fenti apostoli Breve a vatikáni levéltári hivatal által újra kiadott eredeti hivatalos kiadványban a Szent László Emlékbizottság részére 1961. június 27-én Arso érsek úr közvetítésével. Ex sede litteras Apostolica expediendis die XXVII-VI-MCMLXI + Praefectus Tabulraii + Marius Balarde.

Az 1863-ban kiadott  Breve, mellyel IX. Pius pápa megerősítette rendünk alapító elődjének a Szent László Társulatnak a működését.

Vélemény, hozzászólás?