Szent László király 1040 táján született, Béla herceg és Richeza lengyel királylány házasságából, lengyel földön, ahol atyja száműzetésben élt. László herceg már 4-5 éves korában Magyarországra került, ahol legszebb gyermekéveit Bihar-Váradon (Nagyvárad) töltötte. Itt kapta azokat a mély benyomásokat, melyek Őt a magyarság legnépszerűbb hősévé avatták, és itt sajátította el azokat az erényeket is, melyek szentté formálták egyéniségét. Atyja, Béla herceg, korának egyik legvitézebb hadvezére, mintaszerű katonai és lovagi nevelésben részesítette fiát. Így lett László a magyarságnak mindenkori eszményképe, a magyar nemzeti függetlenség és önállóság valódi megalapítója, legnagyobb nemzeti hősünk, a legnagyobb magyar király, az első keresztes hadak kiszemelt fővezére, a legnépszerűbb szentünk és a magyar hadsereg mindenkori patrónusa.
Hadjárataival mindenütt és mindenkor európai ügyet és az emberiség ügyét szolgálta, emelte nemzetének nemzetközi tekintélyét, mely az akkori világ politikai hatalmasságai, a bizánci és német császári kancelláriák, valamint a pápai Kúria és Szentszék részéről is elismerésben részesült.
László felesége Adelhaid, Rudolf német ellenkirály leánya volt, akit 1078. május 27-én Gossler várában (Harz) tartott fényes gyűlésen kért meg a magyar király díszes követsége László számára. Ebből a házasságból született Irén, II. János görög császár felesége. Gyermekük, Manuel, a későbbi bizánci császár.
Nagy Lajos királyunk Szent Lászlót tekintette a magyar nemzet legnagyobb királyának és uralkodójának, az Árpádház legkimagaslóbb alakjának. A Szent László által ihletett birodalmi eszmét tartotta követendő politikai örökségnek. Ezért az országgyűlést Bihar-Váradra hívta össze és Szent László sírjánál fogadalmat a Szent király eszméinek követésére. Szent László sírja a nemzet zarándokhelyévé vált, különösen a szentté avatást követően. László királyt Isteni küldöttnek kijáró rajongó szeretettel övezte a nemzet.
Legkiválóbb történészeink megállapítása szerint is, Szent László király a magyar nemzet függetlenségének és önállóságának valódi megalapítója, mint ahogy Árpád fejedelem a hont alapította, úgy alapította meg Szent László annak nagyságát. Az Ő érdeme, hogy az országnak Szent István királyunk által megkezdett politikai és egyházi megszervezését, kiépítését tökéletesítette és valóban befejezte.
Benne látta a pápa a megbízható vezért az első keresztes hadjárathoz, csak hírtelen történt, korai halála akadályozta meg ebben.
Szent László gyönyörű ábrázatú, erős karú, oroszlánizomzatú férfiú, aki mindig az élen harcol. Híres magyar csatabárdjával maga kaszabol utat az ellenség soraiban.
Megszemélyesítője és igaz mintaképe, az őserőtől duzzadó magyar katona típusának. Ezért avatták az ifjú lovagokat fényes tornák keretében, Szent László napján. Ezért avatjuk mi is ezen a napon a Szent László lovagokat.
Lászlót, 1192. június 27-én, ünnepélyes külsőségek között, Biharváradon, III. Béla királyunk és a pápai legátusok jelenlétében avatták szentté.
Lászlót az európai uralkodók és a pápa az első keresztes hadjárat fővezérévé választják 1095-ben.